2015. február 1., vasárnap

Never Say Good-bye

Csodás napsütésre ébredtünk. A faredőny rései között szökött be a napfény a 431-es és 432-es szobákba, szép lassan felébresztve bennünket. Délig volt időnk egy utolsó sétára a környéken, egy-egy gyors fotóra a Lombard streetről (ezúttal alulról is) és a teljes vörös pompájában fürdöző Golde Gate hídról. Tegnap a párás idő miatt alig lehetett látni az öböl felett átívelő hidat, ma azonban tökéletesen látszott. Délben érkezett értünk a taxi, egy hatalmas, fekete Chevrolet formájában, finom bőrülésekkel. Útközben még láttuk a 49ers (amerikai foci) régi stadionját és a Giants (baseball) híres hazai pályáját is.
Aztán érkezés a reptérre és bekászálódtunk a kétszintes, hatalmas A-380-as gyomrába, közel 530 (!) utastársunkkal egyetemben. A repülőgép testére szerelt három kamera tette még élvezetesebbé az utazást, így akár a pilóta szemszögéből is nyomon követhettük a felszállást. S aztán a filmek meg az olvasnivaló maradt, tizenegynehány órán keresztül.
Érdekes volt megérkezni Európába, ahol fentről nézve egybefüggő fehér hótakaró borította a tájat. Hazaérkezve újabb meglepetés fogadott; a termosztát a beállított temperáló hőfoknál kevesebbel is beérte, ezért 14 fokos lakás várt bennünket. Igen nagy különbség a délelőtti szikrázó napsütéshez képest! De sebaj, csodás emlékekkel gazdagodva hajtjuk ma álomra a fejünket (a fiúk már délután is szundítottak, nem is csoda, hiszen odaát hajnali négy óra van éppen)! Köszönjük a megtisztelő figyelmeteket, üzeneteiteket, reméljük lesz még alkalmunk hasonló élményekről beszámolni Nektek!

2015. január 30., péntek

Jailhouse Rock

Ma "kora" reggel keltünk, mert tízre már a kikötőbe kellett érnünk, indult a kirándulás az Alcatrazba. Ez a legnépszerűbb program a városban, mi is már otthon foglaltunk rá helyet. Jól tettük, mert általában két-három napra előre elfogynak a jegyek, így mi is lemaradtunk volna, ha nem foglalunk előre.
Alcatraz, a börtön-sziget (aki látta a Szikla című filmet, jól ismerheti a helyet) ma már csupán turista látványosság. Noha igen gazdag a sziget történelme, "fénykorát" 1934-1963 között élte, amikoris állami börtönként üzemelt; többek között Al Capone is raboskodott itt. Senkinek sem sikerült megszöknie a szigetről, egyetlen esetet kivéve: 1962-ben hárman kijátszották az őrök éberségét, igaz soha nem derült fény arra, hogy élve partot értek-e valahol a szökevények, vagy a tengerbe vesztek. Erre igen nagy esély volt, a kivételesen hideg víz és az erős áramlatok miatt.
Délután lassítottunk egy kicsit az eddigi rohamtempón, ezért arra is jutott idő, hogy a fiúk amerikai focizzanak a Ghirardelli parkban. Ez most az új őrület nálunk, New England Patriots, Seeatle Seehawks, Green Bay Packers az új kedvencek.
Azért némi turista látványosság délutánra is jutott, ugyanis felderítettük a környéket és megnéztük például a Lombard Streetet, a híres kanyargós utcát (igaz, csak felülről, pedig alulról szebb...).
Holnap indulunk haza, köszönjük, hogy velünk voltatok gondolatban, Iván papának külön köszönet a kiemelten aktív részvételért, még egy otthoni lezáró bejegyzéssel búcsúzunk majd!

2015. január 29., csütörtök

Bridge Over Troubled Water

Hajnali hétkor csörgött a vekker (egész pontosan a szállodai ébresztő telefon), és nem mondom, hogy könnyű volt életet lehelni a csapatba! A reggelizőnk nevét eltalálók között egy hetes wellness hétvégét sorsolunk ki ;)! Elindultunk, hogy a reptéren leadjuk és elbúcsúzzunk az ezüstösen csillogó Dodge-tól, amely kb. 800 mérföldet futott velünk Kalifornia, Nevada és Arizona útjain. Irány San Francisco! A Virgin America belföldi járata 11.15-kor szállt fel velünk Frisco irányába! Ha valaki akar szellemes repülős biztonsági tájékoztatót látni és szereti a zenét, akkor feltétlenül keressen rá a YouTube-on a Virgin America safety videóra! Zseniális!
Friscoban egy kellemetlen orosz taxis vitt el a szállodánkba, nem éppen tiszta autóján. A délutáni programban a híres Pier 39 (sütkérező oroszlánfókák, éttermek, boltok) meglátogatása mellett, cable car utazás (47-es villamos), a Union Square, a kínai negyed és Little Italy szerepeltek.

Goldeneye

Vegas, másnap. Starbucks, reggeli. Kocsiba ültünk és elindultunk felfedezni a Hoover Dam világát. A Hoover Dam egy hatalmas duzzasztógát, amely a Colorado folyón épült a '30-as években. Öt év alatt készült el és a 31. amerikai elnökről kapta a nevét. Ha jól emlékszem, a Goldeneye című James Bond film is itt kezdődik a gátnál. A gát további érdekessége, hogy az egyik fele Nevadában, a másik pedig Arizonában van, ugyanis az államhatár épp a gát közepénél fut. Miután a két állam között egy órányi időeltolódás is van, aki átsétál a gát felett nyerhet vagy éppen veszíthet egy órát!
A nap fő attrakciója azonban minden kétséget kizáróan a Stratosphere hotelben tett látogatásunk volt.  A Stratosphere afféle jelképe is a városnak, az egekbe szökő torony 112 emelet magas, és a tetején többféle, csak erős idegzetűeknek készített attrakcióra ülhetnek a bátrak. Ne feledjük, ezek a szórakoztatónak szánt attrakciók 1134 feet (kb. 380 méter) magasan a város felett találhatóak. Akár bunjee jumpingolni is lehet a torony tetejéről, na ezt nem próbáltuk ki. De a többit! A legbátrabb Áron és Csongi voltak, ők a másik három attrakción többször is utaztak. Az egyiknél be kell ülnöd egy székbe, kiemelnek a város felé és szédületes sebességgel pörgetni kezdenek. Köszi, alattad a semmi, csak a mélység, s valahol nagyon lent a város fényei! A másik attrakciónál egy óriási lövedék alakú vonatba kell ülnöd, amelyik egyszercsak elindul a mélység felé, majd hirtelen megáll. Ha csak rágondolok, izzadni kezd a tenyerem! A harmadik, a Big Shot pedig az ég felé lő ki, nem is tudom milyen gyorsasággal, felfelé, mintha nem lennénk eleve elég magasan már! Hát itt nem kevés időt töltöttünk, de a fiúk bebizonyították rátermettségüket, az apjuk meg remegő, jéghideg kézzel kapaszkodott bármibe, ami az útjába került.
Hogy minél teljesebb legyen a program, felfedeztük még a Ceasar's Palace hotelt (aki látta a Másnaposok című film első részét, tudja melyikről beszélek, de például a Rain Main egyes jelenetei is ebben a kaszinóban játszódnak) és megnéztük a Bellagio szállodát is. A Bellagio egyik attrakciója a hatalmas mesterséges tó a hotel előtt, ahol esténként zenés vízi-parádé szórakoztatja a nagyérdeműt. Éjfél lett megint, mire ágyba kerültünk, de hát Vegasban alvásra pazarolni az időt igen nagy hiba!

Heal the World

Csodás napunk volt ma Vegasban! A Starbucks reggeli után nyakunkba vettük a várost! Las Vegas főutcáján, a Stripen hatalmasabbnál hatalmasabb szállodák sorakoznak, amelyek egy-egy adott tematika szerint épültek meg. A Paris hotel esetében például az Eiffel-torony mására liftezhetünk fel, a Venetian szállodában pedig Velencében érzhetjük magunkat, akár gondolázhat is a turista, a hotel belsejében felépült csatorna rendszer vizén! A Venetianban emellett (meg még sok minden más mellett) egy panoptikum is van, amelyet magunk is meglátogattunk; sok sztár viaszbábujával fotózkodtunk és egy Marveles 4D előadást is végig izgultunk. A nap egyik fő attrakciója a New York, New York lélegzetelállító hullámvasútja volt; Áront sajnos nem engedték fel (alig egy-két centin múlt), ezért őt egy bűvésztrükk megvásárlásával kárpótoltuk (majd feltétlen kérjétek meg, hogy mutassa be!), de Csongi és Arti háromszor vagy négyszer is mentek vele. Csak egy perce vissza még a szállodákhoz; ha jól tudom, a világ legnagyobb hotele is itt található, az MGM Grand a maga kb. 5000 szobájával! Szinte elképzelni is nehéz, mennyi embernek ad munkát ez a nyüzsgő főutca; pincérek, szakácsok, takarítók, krupiék hada lesi a vendégek minden kívánságát!
Vegas másik közkedvelt attrakciója az all you can eat típusú Buffet étterem. Szinte valamennyi hotelnek megvan a saját, természetesen tematikus Buffetje, ahol a sétában, kaszinózásban megfáradt vándor utántöltheti a telepeit. Nyilván ezek a helyek és az itt felszolgált étkek is nagyban hozzájárulnak a kissé túlsúlyos nemzet kialakulásához. Ma a Monte Carlo éttermében ettük degeszre magunkat, tegnap az Excaliburben jártunk hasonló céllal.
Este a Mandalay Bay hotelben egy másik Cirque de Soleil showt néztünk meg: Michael Jackson ONE című előadását. Fantasztikus élmény volt! Ismét bebizonyosodott, hogy ez a fiú mennyire szerette volna, ha egy szebb világban élünk!

2015. január 27., kedd

Viva Las Vegas

Csak egy rapid bejegyzés, hiszen Vegasban még az Internetért is fizetni kell...
Megérkeztünk a világ legnagyobb játszóterére, és bekvartélyoztuk magunkat a Planet Hollywood szállodába a híres főutcán, a Stripen. Lévén a szálloda néhány neves hollywoodi sztár tulajdona, minden szobában filmes relikviák vannak kiállítva. Vesztünkre. Az egyik szobában a Predator 2 című alkotásból voltak képek, jelmezek, szegény Áron nagyon fél tőlük. Ezért egy éjszaka után szobát kellett cserélnünk; szerencsére az új szobákban Eddie Murphy-s cuccok vannak! Este a világhírű Cirque de Soleil előadásán jártunk, amely a Ká címet viselte. Sajnos, volt már jobb előadásban is részünk, de a gyerekek azért élvezték. Az egyik legnagyobb élményünk a szállodákban található bolt-rengetegben megbújó bűvész boltok varázsa. A pult mögött ugyanis valódi bűvészek árulják a trükköket, úgy, hogy be is mutatják és ha megveszed, a titkot is elárulják, megtanítják!

2015. január 25., vasárnap

Desert Rose

Igen mozgalmas vasárnap van mögöttünk. Este tizenegykor kezdek a naplóírásba; egy 1840 körül a mormonok által alapított városban töltjük az éjszakát, Barstowban, a helyi Hampton Inn szálloda suite-jában. 200 kilométernyire vagyunk következő úticélunktól, Las Vegastól, s noha még Kaliforniában vagyunk a táj bizony már igen sivatagos. Érdekes volt látni, ahogy Los Angelestől távolodva fokozatosan épült le a növényzet, s bár ma is igen meleg volt, már hósipkás hegycsúcsok mellett is autóztunk.
No de vissza a reggelhez; ma ismét elváltak útjaink, apa a kiállításra a család pedig reggelizni és templomba indult. A mai misét a már említett Crystal katedrálisban abszolváltuk, ahol különösen a zene volt magával ragadó. A nagy meleg miatt a közösség még esőért is imádkozott. Mise után a család a NAMM Show keretében egyesült, hiszen Keke és a fiúk is rövid látogatást tettek a kiállításon. Aztán még besétáltunk a Downtown Disney-ben, anyának egy finom kávé a Starbucksban, búcsúzkodás Walt Disney világától és délután három óra tájban elindultunk Las Vegas felé. 
A már említett Barstowban álltunk meg, ahol a helyi Outletben vásárolgattunk, majd kiadósan megvacsoráztunk a helyi Denny's étteremben, végül szobát vettünk ki. Lassan én is indulok aludni, Roni még nyafog, hogy nem tud elaludni, igaz ő útközben csicsikált a kocsiban, de a többiek már alszanak. Jó éjszakát!